Lady Diana Spencer Károly herceggel kötött házassága után egy csapásra a figyelem középpontjába került, rövid időn belül a világ egyik legtöbbet fotózott közszereplője lett: a királyi esküvőt 1981-ben több mint egymilliárd ember követte figyelemmel.

A média érdeklődése később sem csitult, s Diana Spencer, aki hosszú éveken át élvezettel fürdött a felé irányuló közfigyelemben, élete utolsó éveiben tehernek érezte ugyanazt az érdeklődést, amely korábban éltető eleme volt - hogy aztán ugyanez elől a túláradó figyelem elől menekülve lelje halálát 1997-ben.

A Diana: a celebration című kiállításon családja állít emléket a walesi hercegnőnek, s a tervek szerint a Diana 150 darab emlékezetes tárgya köré szervezett tárlat körbejárja a világot. A gyűjtemény természetesen nem elfogultság nélkül, de az egykori hercegnő házasságának válsága és halála miatti vádaskodás, és az utóbbi 12 évben megfigyelhető Diana-giccs csapdáját több-kevesebb sikerrel kikerülve mutatja be a tragikus sorsú "pop-ikon" életét.

Élet a királyi esküvő előtt

A kiállítás Diana Spencer gyermek- és fiatalkorát is intim és életközeli módon illusztrálja a hercegnő személyes tárgyaival. Iskolai uniformis, rövid levelek a szülőknek, kisautó, faládikó, bizonyítványok - az édesapa kisfilmjével kiegészítve érzékletes a gyermekkori időutazás, bár különösebben váratlan dolgok nem derülnek ki belőle.

(A képre kattintva megtekintheti a galériát! Fotók: Györffy Anna)

Diana imádott öltözködni (Fotók: Györffy Anna)

Bár a későbbi walesi hercegnőnek a matematikához volt némi affinitása és egy idő után a történelem is elkezdte érdekelni, sosem volt igazán jó tanuló. Imádta a sztepptáncot és a balettet, 178 cm-es magassága miatt azonban sosem lehetett hivatásos balerina. Emiatti hiányérzetét később az Angol Nemzeti Balett támogatásával kompenzálta. Tanult szakácsiskolában  bár nem szeretett főzni -, nevelőnősködött, takarított, eljegyzése előtt közvetlenül pedig egy óvodában helyezkedett el, mint segédpedagógus.

"Légy a feleségem!"

Ez a világ fordult ki sarkaiból Károly herceg udvarlásával és a királyi esküvővel. Károly és Diana 1977-ben találkozott először egy althorpi vadászkiránduláson, de a herceg akkor még Diana nővérének, Sarah Spencernek csapta a szelet. 

Károly csak három évvel később, 1980-ban hívta meg először Dianát egy pólómérkőzésre, ezután azonban felszaporodtak a randevúk, egy évvel később, 1981 februárjában pedig megtörtént a leánykérés. Károly a Windsor-kastély gyerekszobájában ecsetelte Dianának, mennyire hiányzott neki, míg síelni volt, majd hirtelen kibökte: "Légy a feleségem!".

Diana a konzervatív királyi udvar normáihoz képest sokkal nyíltabb és közvetlenebb ember volt, imádta a popzenét és a táncot, s a lánykérésnél sem hazudtolta meg önmagát: nevetőgörcsöt kapott, de igent mondott. Innentől pedig elindult a lavina. Diana még csak 19 éves volt esküvőjükkor, Károly 32, s már akkor hírhedt volt nőügyeiről.

Diana, a "divatbáb" 

Diana öltözékével már az esküvőn feltűnést keltett: a 7,62 méteres uszály színpadiassá tette a ceremóniát. A tündérmeséket idéző viktoriánus menyasszonyi ruha és a koszorúslányok öltözéke összesen 300 ezer fontnak megfelelő pénzbe került. A pár egy 1,5 méter magas, 76 kilós tortával ünnepelt.

Innentől minden lépését figyelte a média, a walesi hercegnő divatikonná vált. "Jobban örülnék, ha dolgozó nőként gondolnának rám, s nem divatbábként" - jegyezte meg egyszer Diana, akit az ehhez hasonló mondatok nem akadályoztak meg abban, hogy több mint egy évtizeden át fürdőzzön az őt hullámaira kapó bulvármédia érdeklődésében, később pedig szövetségesként használja a sajtót a királyi családdal folytatott küzdelmében.

Dianára nehéz lett volna nem "divatbábként" tekinteni: imádott öltözködni, de ez nem csak szenvedélye, hanem hivatalos kötelessége is volt. A késő 20. századi divat meghatározó alakja lett; a kifinomult, egyszerű vonalakat kedvelte, stílusa nemzetközivé vált. A kiállításon a híres esküvői ruhát és számos egyéb Diana-klasszikust is megnézhetnek az érdeklődők: koktélruhákat, estélyiket, kosztümöket és túraruhákat.

Diana, a jótékony

A média nem csak azért követte képben és videóban szinte minden lépését, mert a királyi család tagja lett: egy idő után Diana tudatosan használta a különböző sajtóorgánumokat önmaga és az általa fontosnak tartott ügyek népszerűsítése érdekében.

"A leprások számára a betegségüknek járó stigma a legszörnyűbb. Amikor a hercegnő Indonéziában először érintett meg egy leprás beteget, óriási lépést tett a leprabetegeket övező félelmek és stigmák eloszlatása felé. Ezért örökké hálásak leszünk neki" - emlékezett vissza a hercegnőre a Lepramisszió ügyvezető igazgatója. 

Diana azonban nem csak a leprások mellett állt ki; támogatta a hajléktalanok, az AIDS-esek, a rákbetegek, az taposóakna-áldozatok és a balettművészet ügyét is. 1987-ben ő volt az első híresség, aki a nagy nyilvánosság előtt kezet fogott egy AIDS-beteggel. 

Egy házasság széthullása

Részben jótékonysági rendezvényeinek és szociális érzékenységének köszönhette, hogy Károly hercegtől való válása után is sikerült fenntartania önmaga iránt a közérdeklődést. A hercegi pár házassága a 90-es évek közepére hullott szét teljesen, s bár először titokban tartották problémáikat, később mindez komoly sajtónyilvánosságot kapott: mindketten a másikat hibáztatták a fejleményekért.

Károly valamivel korábban beszámolt Camilla Parker-Bowles-zal folytatott viszonyáról, 1995-ben pedig Diana is lerántotta a leplet James Hewitt-tal való kapcsolatáról. "Hárman voltunk a házasságban, s így egy kicsit zsúfolt volt" - fogalmazott a BBC Panoráma című műsorában Diana. 

A királyi udvar az ehhez hasonló megjegyzéseket, s a Károllyal való magánéletének kiteregetését nem nézte jó szemmel. A pár 1996. augusztus 26-án vált el, Diana pedig bejelentette visszavonulását a nyilvánosságtól. Ám a másfél évtizeden keresztül élvezett médiaérdeklődés megbosszulta magát: ilyen egyszerűen nem lehetett kiszállni.

A kíváncsiság nem csitult

A korábbi szövetséges bulvársajtó a "visszavonulás" hatására még inkább kiéhezett a frissen elvált Diana magánéletének részleteire, az egyiptomi származású milliomossal, Dodi Al-Fayeddel való kapcsolata pedig egyenesen túláradó érdeklődést váltott ki. 

A hercegnő 1997-ben, 36 éves korában halt meg egy autóbalesetben, Párizsban, miközben a párjával folytatott utazása minden pillanatára kíváncsi lesifotósok elől menekült. Dodi Al-Fayed és a sofőr még a helyszínen életüket vesztették, Diana a kórházban halt meg.

A hercegnő halála lecsillapította a közte és a királyi család közötti ellenségeskedést. Az egykori anyós, II. Erzsébet az alábbi szavakkal nyilvánított részvétet: "Kivételes és tehetséges ember volt. A nehéz időkben is képes volt mosolyogni, s másokat is mindig melegségre és kedvességre ösztönzött. Szerettem és tiszteltem őt […] senki nem felejti el, aki ismerte".

Temetését 2,5 milliárd ember követte figyelemmel, halála nem csak Nagy-Britanniát sokkolta. Testvére, Charles Spencer búcsúbeszédében így fogalmazott: "Egy lány, aki a vadászat ókori istennőjének nevét kapta, végül a modern kor leginkább űzött személyiségévé vált". 

Halála után is ikon maradt

Bár a család által rendezett kiállítás érthető módon kevéssé szól arról, hogy Diana maga kereste a végül vesztét okozó reflektorfényt, mindenképpen az összeállítók javára kell írni, hogy nem engedtek teret a hercegi házasság felbomlásával és a Diana halálával kapcsolatos, Károly herceggel, illetve a bulvársajtóval kapcsolatos vádaskodásoknak.

Diana halálának körülményei természetesen tovább fokozták a személye iránti érdeklődést - igazi "pop-ikonná" vált. Mint emlékezetes, Elton John az ő emlékére írta át az eredetileg Marylin Monroe-nak dedikált Candle in the Wind-et, s nem egy kortárs festőt ihletett meg a hercegnő személyisége és élete.

A kiállítást a VIII. kerületi Palotanegyedben, a Károlyi-Csekonics Rezidenciában tekinthetik meg 2009. január 31-től. A kiállítást a Show Time Budapest és az RTL Klub rendezte.