II. Eduárd angol király,a Plantagenet-házból, (Windsor, 1312. november 13. – 1377. június 21.) II. Eduárd és Franciaországi Izabella fia. Az angol hagyomány az utolsó angol lovagkirálynak, nagyformátumú hadvezérnek tartja.

Amikor 1330-ban elérte nagykorúságát, uralkodása kezdetén megbüntette apja halálának okozóit: anyját száműzte, szeretőjét, Roger Mortimert pedig kivégeztette.

Halidon Hill melletti, 1333-ban kivívott győzelmével visszaállította Anglia fennhatóságát Skócia fölött, 1338-ban pedig a Capetingek egyenes ágának kihalása után, a francia koronára is igényt támasztott. 1340-ben felvette a francia királyi címet és a háborút kezdett Franciaország ellen. A sluys-i (1340), crécy-i (1346) és a poitiers-i (1356) nagy győzelmek után megkötötte a brétignyi békét (1360. május 8.), melyben a francia koronáról ugyan lemondott, de megkapta Franciaország nyugati felét, Gascogne, Guyenne, Poitou tartományokat, Ponthieu grófságot és Calais városát teljes királyi joggal. Közben a franciákkal szövetkezve Skóciát pusztította végig és kényszerítette újabb meghódolásra. Amikor azonban V. Károly francia király 1369-ben a háborút újra elindította, Eduárd öt év alatt, Calais kivételével, összes franciaországi birtokát elveszítette.

A folytonos háborúk miatt a parlament pénzsegélyére minduntalan szüksége volt, így uralkodása alatt a parlament hatalma és tekintélye jelentősen megnőtt. 50 évnyi uralkodása alatt vagy hetvenszer kellett egybehívnia a parlamentet, amely engedmények és kiváltságok árán nem fukarkodott a pénzbeli segély megszavazásával. Eduárd alatt vált szét véglegesen a parlament felső- és alsóháza (1340), mely utóbbit Eduárd 1343 óta rendszeresen összehívta. A parlament Eduárd óta a békekötésre és a hadüzenetre is jogot formált; a pápával kitört viszályban a parlament vetett véget a pápának fizetett hűbéradónak; a királlyal karöltve fogadta Wycliffe-t oltalmába és a trónörökösödés kérdését is e testület döntötte el.

Eduárd kora az angol köznyelv és irodalom terén is nagy horderejű: az ő idejében szorította ki az angol nyelv a latin nyelvet a hivatalokból és iskolákból és ekkor írta Geoffrey Chaucer első műveit. A király nem tudott ugyan még folyékonyan angolul és udvarában is a francia nyelv volt a társalgás nyelve, de jelleme és szokásaira nézve mintaképe volt egy igazi tőrőlmetszett angolnak, amiért népe rajongva szerette, bár hosszú uralkodásának végén az anyagi jólét az örökös háborúk következtében hanyatlásnak indult. De az ő idejében Anglia a kontinensen döntőbb szerepet játszott, mint valaha.